Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen alkotása és egyben produktuma a Teremtésnek.

Büszkék is vagyunk egyediségünkre, azokra a tulajdonságainkra, képességeinkre, melyekkel szerintünk kenterbe verünk másokat. Kialakítunk egy képet magunkról, s szeretnénk, ha a külvilág is ennek a képnek megfelelően látna minket. Úgy öltözünk, beszélünk, viselkedünk, hogy megfeleljünk saját ideálunknak. S a többiek éppen ez alapján ítélnek meg bennünket így vagy úgy. Ha a két kép nem egyezik, az a visszajelzésekből azonnal érzékelhető. S ha nem változtatunk magunkon valamit, hát soha nem fog kiderülni mások számára, mit szeretnénk magunkból átadni, milyen egyedi és utánozhatatlan értékeink vannak.

Kitűnni a tömegből! Vegyenek észre! Ez minden kamasz és minden vállalkozás legfőbb törekvése. De ahogy a kamaszok, úgy sok kisvállalkozó is kiválaszt magának egy sztárt, trendet, akihez - amihez igazodni szeretne - a „Ha olyan leszek, mint ő, akkor engem is észrevesznek� – logika alapján. A valóság azonban nem igazolja ezt az elképzelést. Ha olyan vagy mint ő, akkor nem Téged, hanem egy másolatot fognak látni. Ha csak azt tudod nyújtani, amit ő - szerényebb kiadásban - akkor miért téged válasszanak?

Minden kis- és középvállalkozás magán hordozza létrehozóinak és működtetőinek legfőbb tulajdonságait - erényeit és hibáit egyaránt. Ha elfogadjuk, hogy minden ember tud valamit, amit más nem, vagy nem úgy, akkor ez a tény igaz minden egyes vállalkozásra is. Az egyik cipész kedvesebb, a másik gyorsabb, a harmadik precízebb, és még sorolhatnánk a különbségeket. Ez azonban csak akkor derül ki, ha már kipróbáltuk őket. De mi alapján választunk? Mi alapján térünk be egyik helyre, és észre sem vesszük a másikat? Itt is ugyanaz a folyamat játszódik le, mint mikor egy nagyobb társaságban észrevesszük a nekünk szimpatikus embereket a megjelenésük, a megjelenés által sugallt értékek alapján. Hát így választunk leggyakrabban a sok hasonlóból terméket és szolgáltatót is. Semmivel sem racionálisabban. Ránézünk egy levélpapírra, névjegyre, logóra, hirdetésre, szórólapra, és eldöntjük, hogy egyáltalán foglalkozzunk-e vele, tetszik-e nekünk. Ezek a jegyek felérnek egy bemutatkozással, egy kézfogással. Érzéseket sugároznak, és érzéseket váltanak ki. Minden egyes arculati elem része a teljes üzenetnek, amit magunkról küldünk a világnak. Ezért nem mindegy, hogyan jelenünk meg a fürkésző tekintetek előtt. Szürke kisegérként petrezselymet árulunk a nagy EU-piaci nyitóbálon, vagy bálkirálynőként lejtünk végig a termen. Van lehetőségünk, hogy eldöntsük.

Sok magyar kis- és középvállalkozás abban a helyzetben van, hogy van is arculata meg nem is. Használ valamilyen logót, van névjegye, levélpapírja, ám ezek nem alkotnak egységes egészet, s nincs mögöttük az a gondolat, ami kiemelné őket a többiek közül. Minden cégnek saját magának kell megtalálnia azt a pontot, amivel ő saját érzései és gondolatai alapján több, mint versenytársai. Tudnia kell, ő miért választaná saját magát. S ezeket a tulajdonságait kell minden esetben kihangsúlyozni. Nem más ez, mint a magánéletben is oly sokat hangoztatott önismeret. Hiszen a cég arculata olyan, mint egy ruha. Ha tudom viselni, jól áll, mindenki láthatja – illik hozzám. Ha nem az én stílusom, a legdrágább ruhakölteményben is csak feszengek. Hogyan adhatnék át emelt fővel, pl. egy olyan névjegyet, ami nekem sem tetszik? Ha viszont azonosulok vele, akkor mindenki láthatja, hogy összetartozunk.

A jó arculat önmagában is értéket képvisel, mivel esztétikuma és üzenete összhangban vannak egymással. Ezért tekinthetjük bátran művészi alkotásnak. Ha megmaradunk az öltözködésből vett példánál – hatalmas különbség van egy konfekció öltöny, és egy jeles divatdiktátor egyedi tervezésű estélyije között. Az arculatok esetében is ez a helyzet. Rendelhetünk tucat-terméket, ám dolgozhatunk együtt saját arculatunk kialakításán a szakma mestereivel együtt. Fogalmazzák meg ők képben és írásban vállalkozásunk legfőbb lényegét.

„Igen ám, de az ár!� – hallom az ellenvetést. - „A ránk szabott egyedi tervezésű ruhaköltemény nem mindenki számára megfizethető.� Ez valóban így van. �m nem ez a helyzet az arculatok esetében. Ma Magyarországon ebben a tekintetben egészen speciális viszonyok alakultak ki. Míg máshol Európában, esetleg Amerikában csak a legnagyobbak engedetik meg maguknak, hogy képzőművészekkel és írókkal dolgozzanak, használják fel alkotásaikat marketing céljaikra, addig nálunk gyökeresen más a helyzet. A kortárs művészet, szervezett támogatás híján, komoly nehézségekkel küzd. Többek között ennek hatására is sok művész fordult az utóbbi években az alkalmazott művészetek – így az arculattervezés és reklám felé is. Sokuknak éppen az a deklarált célja, hogy munkájukkal segítsenek a hazai vállalkozásoknak kiemelkedni a nagy európai tömegből. Ennek köszönhetően a „kicsik�, arculat tekintetében, képesek elérni azt, ami máshol csak a „nagyok� kiváltsága.

Ma még ez a lehetőség bárki számára elérhető. Hogy mi lesz néhány év múlva? Ki tudja. Egy biztos, az egyéni, jól megalapozott cégarculat nagyot lendíthet egy vállalkozás presztízsén, javíthatja énképét. Csakúgy, mint ahogy jót tesz a lelekünknek, mikor szépen felöltözve, legjobb formánkat nyújtva, magunkkal elégedetten nézünk tükörbe.

G.M.